Függően attól, hogy ki mennyire /*primitív*/ körökben mozog, találkozhat azzal a jelenséggel, hogy valaki a mobilszámát nem szivesen vagy egyáltalán nem adja meg a másiknak. Ahol kimondottan gyakori, például az internetes társkereső rendszer, ahol többen azzal érvelnek, hogy nem adják ki a mobilszámukat olyannak, akit nem ismernek személyesen, ami logikusnak tűnik, valójában pedig eszelős ostobaság. Magyarázom, maradva a társkeresős közeg példájánál.
Miután valaki egy társkeresőben lerótta a kötelező tiszteletköröket, ha van egy csöpp esze, megkérdezi a másikat, hogy megírná-e a Viber-, Whatsapp-, Sykpe-, Facebook-, LinkedIN-, LINE-, Threema-, Signal-, Telegram-elérhetőségét, mint másodlagos elérhetőség. Mindez több szempontból is fontos.
Technikai szempontból azért, mert ha a másik a társkeresőről kiregisztrál vagy az alkalmazás összeomlik, a felhasználó pedig az eredeti fiókjával nem tud ismét belépni az újratelepítést követően, az átlagos felhasználó már el is vesztette a másikkal a kapcsolatot, hacsak nem találja meg ismét.
Ha úgy tetszik taktikai szempontból pedig azért fontos, mert egy másodlagos elérhetőség megadása egyfajta kulturális aktus, amivel jelezzük, hogy a kapcsolat egy kicsit magasabb szintre lépett, társkeresős környezetben innentől kezdve lehet egyáltalán komolyan venni a másikat. Ha a másik bármilyen okból nem ad másodlagos elérhetőséget, minden további rá pazarolt másodperc elfecsérelt idő lehet.
Ha valaki azzal jön, hogy nem adja meg a mobilszámát olyannak, akit nem ismer személyesen, nehogy majd az ismeretlen megszállott titkos hódolóvá válva zaklassa, na ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot a többség egyszerűen nem tud. Mégpedig az, hogy a levakarhatatlannak tűnő titkos hódolók szinte sosem abból a körből kerülnek ki, akit még nem vagy alig is ismernek. Nem, a “zaklatók” /*utálom ezt a kifejezést, lévén, hogy mindenki mást ért alatta*/ szinte minden esetben olyanok, akik az érintettet személyesen ismerik, ráadásul régebbről. Abban sincs különösebb logika, hogy valaki miért gondolja azt, hogy olyan majd kisebb valószínűséggel fogja háborgatni, akit már ismer valamennyi ideje, mint egy full idegen figura, csak egy kis ész kell hozzá, hogy rájöjjünk, miért.
Ha valakit mégis elkezd a titokzatos Don Juan kéretlen SMS-ekkel és hívásokkal bombázni, na, arra írom a leghatékonyabb megoldást: ha úgy érzed, hogy a másik zaklat, amikor hív, vedd fel a mobilod és mindegy, hogy mit mondd, ne fejezz ki semmilyen olyan visszajelzést, aminek akár pozitív, akár negatív töltése lenne, fejezz ki érdektelenséget, semlegességet. Azaz ne küldd el a kurva anyjába, ne is csicskulj be, a hallgatásoddal kifejezed a totális érdektelenséget, azaz azt, hogy még azt is leszarod, hogy a másik telefonon hívogat naponta háromszor. Ami pedig az SMS-eket illeti, egyszerűen nem kell rá válaszolni. A várható hatás: még a legelszántabb zaklató is meglepően hamar rá fog unni a dologra! És természetesen még a legmeredekebb esetekben se fenyegetőzzünk, pl. feljelentéssel, mivel az több támadóban nemhogy félelmet keltene, hanem azt jelzi, hogy beparáztál tőle, azaz bizonyos szinten kontrollt tud gyakorolni feletted – na az ilyen felállás elkerülendő!
Ezzel szemben ha mondjuk letiltod a kitartó Don Juant, lehet, hogy többszörösen hibát követsz el: egyrészt azt fogja érezni, hogy nyomást tud gyakorolni rád, másrészt úgyis keres majd más csatornán. Ennél már csak az a rosszabb, amikor valaki lecseréli a mobilszámát – mivel ha kellően kitartó a zaklató, akkor úgyis beszerzi az új számod is. Nem megyek bele, de azt felejtsük el nagyon gyorsan, hogy bárkinek a mobilszámát is titokba lehetne tartani a mai világban.
Viszont egyszerűbb esetekben hatékony lehet a hívásszűrés, ami egy demizsonnyi tablettás bornál kicsivel drágább mobilokban már évek óta elérhető vagy a mobiloprendszer részeként vagy letölthető alkalmazással. Sőt, a jobb hívásszűrők, amik természetesen szűrik az üzeneteket is, igencsak pöpec módon skálázhatóak.
Alap funkció a whitelist, azaz amikor a mobil csak olyan hívótól enged be hívást, akinek a száma benne van a telefonkönyvében, értelemszerűen a blacklist esetén minden hívást beenged kivéve azokat a hívókat, akiket a felhasználó letiltott. De éppenséggel beállítható az is, hogy csak a névtelen számról érkező hívásokat utasítsa el az alkalmazás. Ezen kívül vannak még kifinomultabb módszerek, amik spamszűrőkhöz hasonló elven, a háttérben nagy-nagy adatbázisokra támaszkodva próbálják megsaccolni, hogy milyen hívásokat legitimek vagy kéretlenek. Ez utóbbi Magyarországon gyakorlatilag még ismeretlen, az USA-ban viszont, ahol a telefonos direkt marketing egyre nagyobb problémává nőtte ki magát, a reputációs alapuló hívásszűrők mindennapos eszközök.
Mondhatni advanced level, de a hívásszűrő alkalmazást lehet kombinálni a hívásátirányítással. Amikor a hívásszűrő kiszűr egy számot a készüléken – tehát a végponton – általában foglalt jelzést dob vissza a hálózat, így a hívó fél felé. Na már most, ha az ügyfél beállítja, hogy foglaltság esetén a hívása irányítódjon át egy olyan számra, ami nyilvánvalóan nem létezik /*pl. +36701234567*/, akkor a kéretlen hívó azt a szolgáltatóra jellemző üzenetet fogja hallani, hogy a hívott számon előfizető vagy szolgáltatás nem kapcsolható vagy hasonló. Ha nem egy erősen pheaker-mentalitással rendelkező figuráról van szó, azt fogja gondolni, hogy a szám, amit hívott volna, már megszűnt és az életbe nem próbálja meg újra hívni.
Ha valaki nem attól tartva nem akarja megadni a számát, mert attól tartana, hogy kéretlenül hívogatják majd, hanem azért, mert attól tart, hogy a hívószáma alapján különböző szolgáltatásokban majd azonosítható lesz, szintén nem érv.
Amennyiben mégis erről van szó, bárki megteheti, hogy valahol vesz 500 jó magyar forintért egy SIM-et, amit aztán betesz egy régi, használaton kívüli mobiljába, majd annak a számát adja meg olyannak, akit nem ismer, csak a netről. Eléggé tudathasadásos, na meg paranoid megoldás, de hatékony, az tény. Viszont figyelembe kell venni, hogy ha valaki közelebbi kapcsolatba kerül azzal, akit mondjuk egy társkeresőn megismert, idővel úgyis meg kell adnia az általános céllal használt mobilszámát, ami ugye együtt jár azzal, hogy be kell hazudnia a másiknak valami olyat, ami hihető, a másik mégsem nézi betegnek, bizalmatlannak. Például: “jaaa, az a céges számom”. A másik karakterétől függően egy ilyen dolog viszont alaposan aláaknázhatja a bizalmat.
De egy társkeresőzéshez használt mobilszám létrehozásához kis ésszel, még SIM vásárlásra sincs szükség, lévén, hogy a net tele van olyan szolgáltatókkal, amik fillérekért, bizonyos régiókban teljesen ingyen adnak virtuális, mégis teljes értékű telefonszámot, mint amilyen a Google Text. Ilyen szám meg aztán használható minden olyan közegben, ahol valami miatt fontos, hogy ne lehessen valakit túlságosan könnyen azonosítani.
Nos, társkeresőben, például Tinderen aki képtelen megadni valamilyen számát ésszerű idő után, sikeres ember nem lehet. Megjegyzem, semmi sem tiltja azt, hogy a legismertebb üzenetküldős szolgáltatásokba virtuális számmal regisztrálj, amit érdemes is kihasználni, ez persze a többségnek eszébe sem jut. Nekem például a mobilszolgáltatóm által adott számom csak ott van megadva, ahol az valami miatt feltétlenül szükséges, de az összes nagy, ismert üzenetküldőhöz – Viber, Signal, Telegram és a többi – már virtuális számot használok.
Elmélkedve a mobilszámokhoz tartozó szemérmességről, mind elvi, mind technikai oldalról, nekem könnyebb dolgom van, ha megpróbálom belőni azt az arany középutat, aminek eredményeként mindenki számára elérhető vagyok, aki indokoltan keresne, ugyanakkor mégis minimalizálom az esélyét annak, hogy a számommal visszaéljenek bármilyen módon is.
Az átlag felhasználó persze nehezebb helyzetben van, amit viszont szögezzünk le: aki nem képes megadni mondjuk Whatsapp-elérhetőséget – ahol a Whatsapp-azonosító általában a mobilszám – mert attól tart, hogy kitudódik a száma, az előttem kiállította magáról az ostobasági diplomát summa cum laude minősítéssel. Nem csak azért írom, mert nálam mindennapi rutin, hogy egy ismeretlen számhoz tartozó személyt azonosítsak OSINT alapon vagy éppen egy személyt hirtelen fel kellene hívni és elő kell keresnem a mobilszámát. De több olyan szolgáltatás is van, ahol nincs szűkség hívószámra, mint amilyen a Skype vagy éppenséggel a megadása erősen ajánlott, de opcionális, ilyen például a Telegram.
bardóczi ákos @ Wordpress 